Meglévő bútoromat feldobnám kicsit. Milyen festéket válasszak? - Útmutató a hobbifestékek világához.

2020.06.05

Az elmúlt években szép lassan Magyarországra is becsörgedezett a DIY mozgalom. A csapból is az 5 perces trükkök folynak, amelyek a régi farmer újrahasznosítására, az 5 forintos ékszerré kalapálására, a nagyi fésülködő asztalának lefestésére buzdítanak. Nézzük és ámulunk, rabul ejt minket a "bármit megtehetek" érzés, összeszedjük a vackokat a házban, nekiállunk, aztán rájövünk, hogy nincs olyan ékszercsipeszünk, a farmerba beletörik a varrógéptű, és amúgy is az egész tízszer csúnyább és lassabb, mint gondoltuk. Aki itt nem adja fel, az utána megy a neten a dolognak, s a következő amit talál, az az alaposabb, személyes hangvételű leírása egy-egy technikának. Mi ezzel a gond a bútorfestés kapcsán? Ezek legtöbbször egy adott márkához köthető tartalmak, amikben ráadásul az sem derül ki, mennyire lesz tartós a végeredmény.

Ezzel a bejegyzéssel az a célom, hogy a saját "bőrömön" való kísérletezés alatt rám rakódott tudás által betölcsem kissé ezt az űrt. Márkafüggetlenül, őszintén.

Az elején a "feldobni" szót használtam - nos ez nyilván kizárja innen a lazúrokat, és marad a krétafesték- gondolhatnánk. Ez ma már szerencsére nincs így. Nem csak a hobbifestékek fejlődtek és szélesedett palettájuk, de a favédő festékek is eltolódtak a vízbázisú, azaz a szagtalanul - akár beltéren is felhordható, felhasználóbarátabb anyagok irányába. Hobbi szinten ezek használatát azoknak ajánlom, akik lakkmentes, natúr komódot, ruhásszekrényt, kisbútort akarnának színesíteni, mert zománccal, lakkal kezelt társaikat bizony ehhez a fáig kellene visszacsiszolniuk. A vízbázisú lazúrokkal Magyarországon is elérhetővé vált a "bemosás" technikájának igazi alkalmazása, azaz nem csak akril, meg ilyen-olyan festékből kikevert löttyel tudjuk kvázi színezni, sötétíteni a fát, hanem valós favédővel. Ennek módja: a letisztított, finoman átcsiszolt felületre felvisszük hanyagon a lazúrt (vagy hígítmányát) ecsettel, majd pár perc után egy ronggyal visszatöröljük. Így az anyag, a "szín" bemegy a rostok közé, s garantáltan megfolyás-mentes, természetes hatást kapunk. Ha sötétebb színt szeretnénk, ismételünk. Színeket kombinálva így öregíthetjük is a fát. Természetesen festhetünk visszatörlés nélkül, szakszerűen is a vizes lazúrokkal - szerintem még ez is bőven belefér a hobbi szintbe. Itt arra figyeljünk ha még nem lazúroztunk, hogy sose dugjuk az ecsetet a festékbe 1,5 centinél mélyebbre; ne húzzuk le, hanem fordítsunk egyet rajta miután kiemeltük - így az, ami lecsöpögne, az ecset másik felén már megáll. Egyenletes, hosszú mozdulatokkal dolgozzunk, s a széleken, sarkokon még 15-20 perc elteltével újra menjünk át a megfolyás elkerülése végett. Mindezek előtt végezzünk magunkon önvizsgálatot: szeretünk pepecselni? Zavar, ha lassan érjük el a kívánt eredményt, amit gyakran az elején még nem is látunk, csak fejünkben? Ha nem, ne kezdjünk neki. A lazúrozás türelmes léleknek való dolog. :D

A márkákkal kapcsolatban: kiválóak a tapasztalataim a Lazurán, Boróka festékekkel, de az OBI saját gesztenyéjének például a színét imádom. Azaz, azt hiszem a lazúrok terén, különösen ha beltérben gondolkodunk, az oldószeres, vagy vizes alap és az árnyalat a befolyásoló, nem pedig a márka. Kérem cáfoljatok meg. :)

Ahogy haladunk a fedőfestékek, azaz a fa erezetét, eredeti színét eltakaró anyagok felé, félúton találjuk a Sadolin Superdec sorozatot. Kültérre találták ki, ugyanakkor mivel ez is vízbázisú és szupertartós, ráadásul gyönyörű színek keverhetőek ki belőle, én beltérre is ajánlom. Gumiszerű bevonatot képez a finomra csiszolt fán, ami moshatóvá válik. Megsérülni akkor tud, ha csúnyán megkarcoljuk, vagy ha a gyerek lecsorgott kakaós bögréjét rajta felejtjük a nyaralás idejére. Ekkor is könnyen javítható viszont, s nem szükséges rá védőréteg, lakk. Egyébként csaltam is már vele - simán ráfestettem tökéletes állapotú lazúrozott bútorra és tökéletlen állapotú zománcra is. Mindkét esetben azt hozta, amit reméltem - előbbinél remekül fedett, de könnyebben kopott. Utóbbiban kifejezetten mediterrán, agyonrétegzett felületet szerettem volna vele kapni, ezért hogy fokozzam a csíkos, kikandikáló, lepergett hatást, beszáradt ecsetet használtam hozzá. Remek lett, semmilyen sérülés nem látszik meg rajta. Mostanában jött ki valószínűsíthető vetélytársa a Bondex Garden Colors- ezt még nem használtam. Valaki?

El is érkeztünk a krétafestékekhez, dekorfestékekhez. Magyar, külföldi, fújós, hengerelhető, vastag-ecsetes, sajátmárkás... Lassan tényleg mindenhol kapható, hiszen ha jó állapotú a bútor, nem szükséges róla leszedni a korábbi festékeket, lakkokat, hanem rögtön festhetjük. De milyen járulékos költségei és hátrányai vannak ennek a kényelemnek?

A krétafestékek szerintem arra vannak kitalálva, hogy gyermekünk ízlésének változásait le tudjuk követni 2-20 éves koráig. Miután kikerül a pelenkázó feltét, ugyanazt a komódot, ágyat újjá és még újabbá tudjuk varázsolni velük néhány évente, ahogy kell. Ennek megfelelően a normál viaszolós technikával a festékek élettartama is tiszavirág életű. No nem arról van szó, hogy egy idő után leperegnek, de rendkívül sérülékenyek, s gyakran a javításuk a rétegződéssel színét mélyítő festék miatt meglátszik. Tehát pont azokhoz a gyakori használatnak kitett, mosható felületet igénylő bútorokhoz nem ajánlott, amelyek festésére az átlagember általában megveszi - székek, komódok, kis asztalok, éjjeli szekrények, konyhabútorok. A festékek leírásában is gyakran szerepel, hogy alacsony igénybevételnek kitett bútorokhoz: nagyobb, dísz-komódokhoz, szekrényekhez, képkeretekhez ajánlják. Ezt a sérülékenységet mindenképpen érdemes átgondolni, mielőtt belevágunk. De azért általában belevágunk - hiszen mégis javítható, mégis gyönyörű színekben kapható, mégis pofon egyszerűen kielégíti a "valami új" iránti vágyunkat, lekövethetjük vele stílusunk változásait. Szagtalan, villám gyorsan szárad (gyakran mire az ember végig ér a festéssel, már kezdheti is), van belőle nagyon olcsó, vízbázisú és még csak el sem lehet rontani, hiszen az elejétől kezdve hanyag festést imitál. Egyedül annak nem ajánlott, aki nem bírja elviselni az apró hibákat maga körül, vagy nincs kedve időnként javítani azokat.

Amit már próbáltam: Pentart Decor Paint Soft. Ár-érték arányban a legjobb, amennyiben használjuk hozzá saját alapozóját és matt/selyemfényű lakkját. Sok krétafestékkel kezelt székem közül a decor paint-esek a legszebb állapotúak évek után, két kisgyerek mellett is. Nagy kiszerelésben is és szép színekben kapható, de ezek keverhetőek is. Könnyen beszerezhető - a legtöbb kreatív boltban árulják. Mindhárom anyag közepesen gyorsan szárad - egy szék festésével 24 óra alatt lehet végezni.

Annie Sloan Chalk Paint. Az "eredeti", a "művészi", a pofonegyszerű -nos, nekem erről a legellentmondásosabb a véleményem. Tapasztalataim szerint ez a legnehezebben javítható - sosem lesz újra homogén, hiába akár a visszacsiszolás, akár az újraviaszolás. A krétafestett bútorok egyébként is évente igénylik a viaszolást. Viszont az Annie Sloan valóban elég ellenálló csupán ezzel. A bejárati ajtónkat például a macskák legalább hetente megjelölik, amit gond nélkül le tudok mosni róla. És akkor még nem próbáltam a matt lakkot, ami konyhabútorok és padlók esetén a festék lezárására, védelmére szolgál a viasz helyett. A színei is verhetetlenek. Viasz nélkül tompa hatásúak, azzal együtt érik el csodás, élénk árnyalatukat. Ez a Pentart esetében nem ennyire szembetűnő - valószínűleg a rossz javíthatóság is ezzel, a pigmenttartalommal függ össze. Nem szükséges hozzá alapozó, de az árát tekintve, már nem is venné meg hozzá senki.

A két nagy ecsetelős márka után jöjjön a Pinty Plus fújós Chalk Paint, ami az elsők közt volt jelen a magyar piacon. Kapható hozzá saját (fújós) alapozó és lakk is. Minden konstellációban próbáltam: fújtam alapozó nélkül, zártam sima viasszal, Pentart lakkal, fújóssal is. Erénye mindenképpen a finomságában rejlik. Nagyon vékony réteget képez, ráadásul sosem lesz teljesen homogén a szín (nekem kb. 20 doboz után sem sikerül egyenletesen fújni) de ez számomra valamiféle hömpölygő bájt, mozgalmasságot és nyugalmat áraszt egyszerre. Most, hogy átgondolom, romantikus hangulatú bútorokhoz használtam eddig is. Persze ez a legrosszabb a tartósságát tekintve, hiszen vékony - könnyű felsérteni, lekoptatni. Csak fanatikusaknak, egy-egy szín szerelme esetén ajánlom. A hajtógáza rendkívül büdös és mérgező - csak szabadtéren, szélcsendben használjuk. 2 réteg minimum kell belőle, így az ára is elég magas. Aki fújt már nagy bútort, az tudja, hogy valójában a flakonos kiadás sem egy kellemes könnyebbség.

Végül nézzünk egy sajátmárkásat: CreaBOX krétafesték (Lidl). Alap színekben kapható, nagyon olcsó. Képkeretekhez, dísztárgyakhaz bőven megfelelő, én festettem már vele bőröndöt, széket is. Mind tökéletesen hozza a Pentart színvonalát, bár kissé hajlamos csomósodásra. Fehérből, szürkéből mindig veszek, amikor kapható. Kár, hogy lakk nincs még hozzá és az sem zavarna, ha állandó termékké válna.

Nem volt fényes a tapasztalatom a Vintage Painttel kapcsolatban (úgy vélem, régi felületen túl "vintage" felületet képez- konkrétan nem fed eléggé több rétegben sem), de ez amúgy is egy külön kategória; viszont nagyon kíváncsi vagyok még az Azúrbagoly tejfestékre, amelyet a következő projektemben szeretnék kipróbálni. Nem vagyok oda a visszakoptatásért, de várakozik nálam egy art deco tálaló, aminek amerikai stílusú, szőrmés víziója nem hagy nyugodni. Ehhez fogom kipróbálni.

+1 Akril festékek. Véleményem szerint ne állítsuk meg magunkat, ha kitörő vágyat érzünk a gyerek festékeinek, vagy itt-ott kapható akril festékek láttán arra, hogy reprodukáljuk a Guernicát a gardróbon. Bármilyen festék, ami felragad rögzíthető a végén valamiféle módon, valamilyen lakkal annyira, hogy egy-két-néhány évig ott maradjon. A többi csak marketing.

++1 Ha már lakk, nemrég volt szerencsém a Harzo, vízbázisú matt parketta lakkhoz. A védőrétegek új generációját jelenti számomra. Állaga, illata hasonló a Pentart Matte Varnish-hoz, de időtállósága -minthogy parkettára készült ennek sokszorosa. Egyáltalán nem színezi el a felületet, natúr fát. Csodálatos tapintást ad - valahol a natúr és a lakkozott között. Elképesztően drága, de talán nem hiába. Festett felületen még nem próbáltam, nagyon kíváncsi lennék, hogy viselkedik azon.

Összefoglalva, mielőtt festéket vásárolunk, számos dolgot kellene átgondolnunk: a festendő bútor állapotát, a kívánt célt, a saját ügyességünket, türelmünket, a pénztárcánkat, az időnket, a festési munkálat fizikai körülményeit, festékek jó/rossz tulajdonságait. Nyilván nem lehetünk előre minden válasz birtokában - érdemes tehát ezek között súlyozni. Az ár általában elsődleges - ezzel gyakran együtt jár a kiszerelés. Az jó, ha sok méret közül tudunk választani, de leggyakrabban a túl kicsi és a túl nagy között fogjuk találni magunkat. Ez esetben ésszerű, ha a maradék-minimalizálásra törekszünk. Aki nem bútorfestéssel foglalkozik, kis eséllyel fogja felhasználni azt, így ha még literjét tekintve olcsóbb is a nagy kiszerelés, válasszunk kettőt-hármat a kicsiből. Ne kerüljünk abba a helyzetbe, hogy egy idő után a festék választja a bútort, csak mert olyan rég óta fel van már bontva az az orgonalila maradék... Az árhoz tartoznak még a járulékos költségek. A csiszolóvászon, a hőlégfúvózás, gépi csiszolás áramfogyasztása, az időnk. Egy lazúrral kezelhető felület létrehozásáig ez tetemes összeg lehet. A következő a sorban véleményem szerint a festési folyamat (habitusunkhoz illő festék-állag) és a végeredmény (megfelelő szín) egyszerre. Ha jó élménnyel készül egy bútor, jó élmény lesz ránézni is. Válasszunk olyan festéket, amivel már látjuk magunkat, ahogy ott állunk a kis akármink mellett és szépítgetjük.

Mondókám kiegészítéseként, és 5 minute crafts-függőknek az alábbi videót ajánlom, amelynek végignézése rám nagy hatással volt. Ugyan nem famegmunkálás, de mesterség, s talán kicsit átformálja gondolkodásunkat, ami az eredmények eléréséhez szükséges energiát és időt illeti. https://www.youtube.com/watch?v=zXMl1C9XXAg