Amik már kikerültek a kezeim közül
Modern TÁLALÓ
Csodálatos példa arra, megéri zárt helyen tartani nagyszüleink bútorait még akkor is, ha mi magunk éppen nem látjuk benne az értéket.
A "KIS SZUTYKOS"
Egy nap a férjem hazaállított a szomszéd cég felszámolása miatt három teljesen elhasznált szerszámos szekrénnyel. Koszosak, büdösek, hiányosak és sérültek voltak. Néhány hónap várakozás után (hogy majd ő megcsinálja) nekiálltam. Kis csalással kiválogattam a leghasználhatóbb elemeket, szétszedegettem, lecsiszoltam, majd újraépítettem. Lapszabászatból méretre kaptam az új oldal- és előlapokat, ami sok munkát spórolt, de a sok elem pontos felragasztása így is hetekig tartott. Az eredeti fogantyúkat ledrótkeféztem, csiszoltam, políroztam, festettem. Vacilláltam, hogy fehér alapon színes fogantyús gyermekkomód, vagy a most látható elegáns kisbútor legyen belőle - végül az eredeti fogantyúk felhasználása vezetett az utóbbi vízió felé.
Facebook oldalomon részletes leírásokban követheted elkészültét - nevét is itt kapta.
ART DECO fotel
A bútor,
- amit mindenki látott már a családban;
- amibe belehuppanva azért így is mindenki meglepődik;
- amiben csak hosszú nadrágban kényelmes 5 percnél többet eltölteni, annyira durva a szövete.
Új formájában,
- gyönyörű;
- puha;
- ugyanolyan béna ráülni, mert a Férjem így szereti.
Akinek nem az én Férjem a férje, az a rugózatot is lecserélheti vastag ülőpárnára, amely mosható huzattal sokkal praktikusabb ennél a verziónál.
SZENNYESLÁDA etno-geometriai mintával
Drága Nagyanyám ládája, amelyet a konyhaasztal mellett tartott, mára a teraszunkon díszeleg. Gyerekjátékokat, ülőpárnákat tartok benne.
A pergő zománcfesték alapos lecsiszolása, és fatapaszolás után fehér krétafesték alapra saját keverésű színekkel díszítettem. A motívumot a Pinteresten talált forrásokból alakítottam ki, kézzel festettem, nem stencillel. Matt dekorlakkal zártam.
Egyszerű mintákkal teljesen személyre szabhatunk egy-egy darabot. Ez az eljárás nagyszerűen alkalmazható natúr fenyő bútorok egyedivé varázsolására.
Kicsike ház, 75 hasznos m2. A rendszerváltáskor dívó 2,5 emeletesből költözve üdítő - mindig is arra vágytam, hogy közös térben tehesse mindenki a saját kis dolgát. Legyen átlátható, ugyanakkor szeparált a lakótér. A nagy vendégvárásnak is meg kell felelnie, szükség esetén legalább 2 fő elszállásolásával. 2 gyereket szeretnénk legalább - az 3 szoba + nappali-konyha. A fürdő se legyen kicsi, kád és zuhanyzó is kell. Külön WC. Imádunk főzni - vannak konyhai gépek is. A kreatív cuccaim. A szülői házban egy szobányi ruha. Egy kis hangulatkályha. Pianino. Szóval volt elvárás bőven a tér nagyságához képest.
Az adottságok ezzel szemben: 3 szoba, spejz, konyha, óriási előszoba szintkülönbséggel, megfelelő méretű fürdő, parapetes gázfűtés, a ház folytatásában egy régi kovácsműhelyből avanzsált vályoggarázs.
Az eredeti alaprajzot látva nem sok kétség fért a kötelező belső átalakításokhoz: a spejz luxus, a szintkülönbséget el kell tüntetni.
De, hogy elférünk-e így, kell-e hozzáépíteni, vagy vonjuk be a garázst a lakótérbe, adjunk-e fel egy gyerekszobát a külön nappali érdekében, leválasszunk-e egy külön WC-t, stb. - ezek már nem voltak magától értetődő kérdések. Természetesen elsősorban a pénztárcánk szabta meg a válaszokat, másodsorban, hogy miről voltunk hajlandóak lemondani, végül pedig kreativitásunk.
Úgy döntöttünk, nem bővítjük a házat, azonban a tárolás egy részét kivittük a "garázsba", ahol a kazánnal közös helyiséget alakítottunk ki egy külső vizes blokknak is, amely jól szuperál, ha kettős szükség van, vagy bent vendégek vannak. Egy üveg borért bármikor kiszaladhat az ember ugyebár?! A külön WC ügye így megoldódott.
A tervezőprogramoknak hála élhetőnek nyilvánítottuk a korábbi spejz-konyha-étkező-előszoba teret mint új nappali-konyhát, és eleddig jól szuperált méreteit tekintve.
Így sajnos a bejárati ajtó közvetlenül ebbe a térbe nyílik, amelyet az első teraszunk télikertesítésével tervezünk megszüntetni, mivel a ki-be mozgatás (pl. a zongorám) miatt térelválasztó falazás nem lenne praktikus az ajtó közvetlen közelében.
Feladtuk tehát az autóink komfortját az élhetőbb belső térért, de azért a magunkéból is hozunk áldozatokat. Tesszük, amíg a gyerekek is tudnak ehhez alkalmazkodni. Ha nem férünk el, majd 5 év múlva bővítünk a garázs felé, hiszen (mivel itt megtörtént a födémcsere és a fal vakolása) gyakorlatilag egy ajtóvágáson és némi glettelésen múlik ez a kérdés. Házvásárlás, házfelújítás esetében mindenkinek javasolni tudom, hogy ha nincs szükség azonnal a térre, hagyjuk meg/alakítsuk ki a lehetőséget a bővítéshez, de ne vigyük rögtön végbe. Töltsünk el időt a házban, ismerjük meg, aztán úgy is megmutatja, merre kell indulnunk.